"Az evés-ivás bizalmi dolog, ezt ne felejtsd el!" - hangzott az intelem édesapám szájából. Nem sokkal ezután, 1988-ban, 14 évesen, belvárosi gyerekként a fővárostól 220 kilométerre, Sopronban találtam magamat Magyarország első vendéglős iskolájában, Vránich István kezei között.
Mára, miközben az ország talán legfiatalabb vendéglősévé lettem, ez a gondolat teljesen beérett bennem. S talán ennek köszönhetően teljesen magától értetődőnek látom, hogy a szakács és a képzőművész a konyhában találjon egymásra. Mostanra már szinte hagyomány lett, hogy a művészekkel dolgozunk együtt, hiszen 2000 márciusában már harmadszorra adunk egymásnak randevút itt, Szentendrén. Ami viszont a közös munkát mint alkotást újra meg újra izgalmassá teszi, az az ételek kitalálása és a hozzájuk legjobban illő ital megtalálása. Ebben a találgatásban a legjobb társaim Magyarország huszonkét történelmi borvidéke, amely ontja magából az évjáratok és pincészetek szerinti, jobbnál jobb borokat, vagy a csodálatos aromával bíró gyümölcspálinkák, és nem utolsósorban a sör, amelyet szintén nemzeti italaink közé sorolhatunk.
A találgatás eredménye, remélem, jó érzéssel,
illetve jóllakottsággal tölti el Önöket. Tulajdonképpen itt vetődik fel bennem, amit édesapám annak idején a fejembe vésett, a bizalom kérdése. Mert ha Önök eljöttek hozzánk, és tegyük fel, finomat ettek és zamatosat ittak nálunk, akkor remélhetőleg újból és újból visszatérnek majd, és azt hiszem, ennél több bizalom nem is kell nekem.

ifj. Máhr Attila
vendéglős